A Gála megvalósításában hálás köszönetet mondunk: a Kankalin Néptáncegyüttes tagjainak és családjuknak, a Gerlice Néptánccsoport tagjainak és családjuknak, a Rózsás Patkó Néptánccsoport tagjainak és családjuknak, a Tücsök-Koma Néptánccsoport tagjainak és családjuknak, Bálint Kristófnak, Répássy Ivettnek, Kormos Balázsnak, Oláh István polgármesternek és Perkáta Nagyközség Önkormányzata munkatársainak, Bogó Anikónak és a Perkátai ÁMK munkatársainak, Molnárné Horváth Zsuzsannának, Albertné Veres Nikolettának és családjának, Arany Klaudiának, Dr. Győri Istvánnak, Győriné Horváth Fanninak, Gallai Tamásnak, Somogyi Tündének, László Ádámnak és családjának, Kulcsár Ádámnak és zenésztársának, Szloboda Biának, Karf Viktornak, Tóth Tibornak, a VELED ifjúsági egyesület tagjainak, Németh Dalmának, Mészáros Melisszának, Gyarmati Katinkának, Somogyi Zalánnak, Tuzy Kingának és mindenkinek, aki segítségünkre volt ebben az izgalmas időszakban! Alább olvasható Horváth Dóra elnök beszéde, ami a gálán nem hangzott el.
“Sokat gondolkodtam azon, hogy mit mondjak Önöknek, Nektek ebben a beszédemben. Egyrészt, mert túl sok minden jár az eszemben, szívemben, másrészt pedig, mivel kicsit kimerültnek érzem magam, ez a túl sok inkább a teendőkkel kapcsolatos feladat. Mindenkinek legyen ruhája, mindenkinek jusson ajándék, mindenki ideérjen időben, be legyen fonva a haja… Gondolatban százszor elátkoztam magamat, amiért ekkora volumenű esemény szervezésébe fogtam és gondolom, így vannak vele a kedves szülők is… Biztos egészséges leszek a következő felvonásra.Aztán mindig jött valami vagy valaki, aki mondott pár okos szót, gondolatot, ami visszaadott valamennyi energiát, ösztönzött a továbblépésre. Ezek elsősorban a táncosok, gyerekek voltak. Olyan lelkesedéssel, szorgalommal, elköteleződéssel és rajongással beszéltek, dolgoztak ezért a gáláért, hogy nem lehetett mellettük sem fáradtnak, sem csüggedtnek lenni. Aztán jöttek azok a felnőttek, akik ott voltak mindennek a kezdetén. És meséltünk, emlékeztünk.10 év. 10 esztendő. Hosszú idő. Nem adtunk volna ennek a foglalkozásnak fele ennyit sem. Azóta meggyarapodtunk, 92 fiatalunk van, egyesületet is létrehoztunk köréjük, hogy segítsük a működését ennek a szakkörnek, és a két nagyokból álló csoport élén próbavezetők, tánckarvezetők dolgoznak. Hatalmas változások, rengeteg kaland, nevetés, időnként sírás és még több ölelés és szeretet van ebben a 10 évben, amit köszönök.Köszönöm minden táncosnak, aki kísért és kísér minket ezen az úton, minden szülőnek, aki ránk bízza a gyermekét és kiáll mellettünk, az összes támogatónknak, aki hisz bennünk és köszönöm a családomnak, akik a felsoroltak közül mindet megtették a kezdetektől napjainkig. És most hogyan tovább? Merülhet fel a kérdés a kedves közönségben és bennem is a beszédem és a jövő kapcsán egyaránt. A válasz pedig nagyon egyszerű, ugyanaz, ami 10 évvel ezelőtt egy nagyon, talán túl bátor fiatal nőé is volt: nem tudom, de valami majd csak lesz. Arról viszont megvagyok győződve, hogy ahol ilyen elvetemült táncosok őrzik a hagyományt, tisztelik és szeretik egymást ott nincs lehetetlen. 10 év múlva találkozzunk ismét ugyanitt, ugyanígy!Boldog születésnapot Népművészeti foglalkozás!Isten életessen minden táncoslábút!Köszönöm, hogy meghallgattak!”