A “4 season of understanding” elnevezésű 2020-3-PL01-KA105-094994 azonosítószámú projekt beszámolója, melyet az Erasmus+ támogatott
Az odaút
A csapat augusztus 15-én fél háromkor gyülekezett a kastélykertben, majd innen két autóval utazott fel a Liszt Ferenc repülőtérre. A csomagok leadása után (szerencsére egyikőnk bőröndje sem lépte túl a bűvös 20kg-t) jött a várakozás. A gépünk az eredeti indulási idejéhez képest azonban, körülbelül egy órás késésben volt Varsóba, így 19:10 perckor indultunk. A Varsó-Modlin reptérről kellett átutaznunk taxival a Varsó-Chopin reptérre. Izgalmasan, de végül elértük a második gépünket, így egy nagyjából egy órás út után megérkeztünk Gdanskba. Innét busszal mentünk a projektnek otthont adó Przywidzbe, ahová hajnali 1 órakor érkeztünk meg.
- nap
Az első nap az egymással való ismerkedés napja volt. Különböző feladatokat kellet megoldanunk, különféle játékokat játszottunk és megtanultuk egymás nevét is. Felfedeztük a szállás területét és a mellette lévő tavat is. - nap
A második napon a tavaszi hagyományokat kellett bemutatnia az országoknak. A napot a lengyelek nyitották. A hagyományaik közül egy viccesebbet emelnék ki: a „vesszővel verést”. A húsvéthoz hasonlóan a fiúk itt is járják a házakat, ám ahelyett, hogy meglocsolnák a lányokat, elfenekelik őket egy vesszővel, amire szalagokat gyűjtenek. Minden lány egy szalagot köt a vesszőre, a fiúk pedig a nap végén összeszámolják, hogy kinek lett a legtöbb.
Ezután a litvánok egy busójáráshoz hasonló, maszkos, jelmezes, kereplős hagyományt hoztak, majd a macedónók tüzet ugrottak. Végül a mi csapatunk a húsvéti locsolkodással ismertette meg a projekt résztvevőit.
A második napot a macedónok kulturális estje zárta, ahol különféle ételeket, édességeket és italokat kóstolhattunk, macedón zenék kíséretében. (Írta: Vaskó Dominik)
A projekt 3. napján lehetőségünk adódott megismerni a különböző kultúrák nyári hagyományait. A személyes kedvencem a litvánok hagyománya volt. Ezen belül a délután során különböző szép, színes növényekből koszorút készítettünk. A koszorút, eddig számomra ismeretlen hagyományok keretei között használtuk fel. Egyik ilyen volt, hogy egy földbe állított erősebb faágra kellett rádobni a koszorút. Ha sikerült, akkor a következő évben, a jóslat szerint férjhez fogsz menni. Az este folyamán pedig a koszorúkat a közeli tó vizére engedtük. Utána a tábortűz körül ültünk, hagyományos litván édességeket kóstoltunk meg és népdalokat énekeltünk. A projekt 4. napján volt lehetőségünk megtekinteni Gdansk városát. Amikor májusban kint jártam, nagyon megtetszett a település, így örültem, hogy újra van lehetőségem meglátogatni, és új aspektusait felfedezni. Az elején kaptunk néhány feladatot, aminek az volt a célja, hogy még inkább megismerjük az észak-lengyel kultúrát. A feladatok után a magyar csapattal beültünk egy szimpatikus étterembe ebédelni. Ezután mindenki talált magának kedvére való látnivalót. Ellátogattunk a Deja Vu múzeumba, ahol különböző illúziót keltő tárgyakat tekintettünk meg, illetve a folyóparton sétáltunk. A tartalmas nap után fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk vissza a szállásra. (Szabó Vanda)
Elérkezett az 5. nap, ahol az őszi népszokások, hagyományok kerültek előtérbe. Mi a szüreti szokásokat elevenítettük fel egy hagyományőrző felvonulással, tánccal. Este pedig a kulturális esténk következett, ahol finomabbnál finomabb magyar édességeket és ételeket kóstolhattak meg a résztvevők. Természetesen a pálinka is szerepet kapott az estén, illetve moldvai táncokkal készültünk. A közös tánc után a magyar csapat beindította a bulit, mindenki énekelt és táncolt. Sajnos a mókának a vihar végett vetett, gyorsan szétszéledt a csapat, de ennek ellenére jó hangulatban telt az este. Másnap reggel mi kezdtük a napot, bemelegítésképp egy közös énekléssel majd tánccal. Ezután kisebb csapatokat alakitottunk ki, hogy drámajáték keretei között próbálják meg kitalálni Luca-szék készítésének történetét. A csapatok különleges produkciókat adtak elő, használták a fantáziájukat az előadásokhoz. (Hólik Dorka)
Augusztus 22-én töltöttük az utolsó napunkat Przywidz-ben. Szokásosan meg reggeliztünk, majd beültünk a körbe ahogyan azt mindennap tettük. Azt a feladatot kaptuk, hogy csináljunk egy kis filmet az addigi ott töltött élményeinkről. Számomra nagyon jó hangulatban telt ennek a kis videónak az el készítése. Mindenki kivette a részét a feladatból. Elsőnek egy énekes videót vettünk fel, ami nagyon tetszett, mert feltöltött energiával, ahogy együtt énekeltünk el egy népdalt. Ezután összeírtuk, hogy hogyan telt az ott töltött időnk, és hogy mit tanultunk más országok hagyományairól. Utána, akik jobban beszélik az angol nyelvet ők külön-külön vettek fel egy-egy videót, amiben összefoglalták az addigi élményeinket a saját előadásainkról. Ezek után visszamentünk a terembe ismét körbe ültünk, és átbeszéltük, hogy mit tervezünk a jövőben az Erasmus+ program keretein belül csinálni. Részemről kissé nehéz volt a kommunikáció, ugyanis az angol nyelvvel vannak problémáim, de sikerült meg értetni magam és a csaptársaim is rengeteget segítettek a fordításban. Ez után a kis beszélgetés után elmentünk ebédelni, majd ebéd után összepakoltuk a bőröndjeinket és egy keveset tudtunk pihenni is. Délután folytatódtak a meetingek. Ez volt az utolsó ilyen közös összeülés a különböző országokkal. Volt a kör közepén egy asztal, amire kitettek Dixit kártyákat. Mindenkinek választania kellett egyet, és el kellett mondani miért választotta ezt, akár egy szóban vagy mondatban. Én egy tenyérjóslásos képet választottam, mert nagyon tetszett, amikor jósoltak nekünk a tenyerünkből. Ezután ki töltöttünk egy kérdőívet a projekttel kapcsolatban, s zárásként megkaptuk a Youthpass tanúsítvány, amivel bizonyítani tudjuk, hogy helyt tudunk állni külföldön.
Nem maradt sok időnk, így siettünk összepakolni a maradék dolgaink a szálláson, majd siettünk a vonatállomásra Tczewbe. Ott vártuk a vonatunkat, ami késett, így nem tudtuk pontosan, hogy mikorra érkezik be. Ebből adódott a probléma, hogy nem is szálltunk fel rá, amikor befutott… Nagyon kétségbe voltunk esve, mert nem tudtuk, hogy hogyan jutunk haza. Végül felszálltunk a következő vonatra, ami ment Krakkóba, ám így már biztos volt, hogy a repülőnket is lekéssük. Nagyjából 10 órát utaztunk vonattal, ahol nagyjából mindenkinek sikerült egy keveset pihennie. Reggel érkeztünk meg Krakkóba, ahonnan Flixbusszal utaztunk tovább hazafelé 8 óra hosszat. Augusztus 23-án este érkeztünk meg Budapestre, ahol már vártak minket a szüleink, barátaink, családtagjaink. Élménydús, izgalmas projektet és utat menthetünk el emlékeink közé. (Tamás Viktória)
Köszönjük Erasmus+ ! Köszönjük VELED!
Thank you Fundacja Inkubator Innowacji!
A képeket Romanoczki Renátó válogatta össze.
Résztvevők: Péter Böröcz, Ferenc Csökör, Gallai Tamás Koppány, Horváth Dóra, Dorina Hólik, Kovács Esztella, Renátó Romanoczki, Szabó VanĐa Rebeka, Tamás Viktória, Vaskó Dominik
A fiatalok utazását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. NEAO-KP-1-2022/9-000150 azonosító számú, „VELED vagyunk” elnevezésű projektje keretei között valósítottuk meg.